Kaptam e mesét, küldöm Nektek esti mese helyett!
Mese a felcsúti parasztlegényről
Dániel Péter tollából
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Felcsúton - Alcsútdoboz
szomszédságában, az üveghegyen is túl, de még a családi kőbányán innen - egy
kis pökhendi parasztlegény. Biza ez a legényke, nagy bunkó volt szegényke.
Talán a sok, házi-pálinkába mártogatott kenyértől vagy mert már az apja is
az volt...ezt már nem tudjuk meg soha.
Atyja, az öreg párttitkár sokszor meg is szidta, hogy még késsel-villával
sem tud rendesen enni és csak az a fránya foci érdekli. No meg a szép,
színes, demagóg falvédők és az ide-oda tologatható játékfigurák... Bár az is
igaz, hogy a házi-pálinkába mártogatott kenyértől, no meg az atyai
pofonoktól legalább otthon csendben volt. Így teltek-múltak az évek. Csak az
iskolai pszichológus aggódott egyre inkább...No meg persze a legényke atyja.
-"Viktor fiam, így még KISZ-titkár sem leszel, nemhogy párttitkár, az
anyád alcsútdobozi úristenit!" Mennydörögte gyakran az öreg paraszt...akarom
mondani az idősödő párttitkár elvtárs. Bizony sokszor volt rossz hangulat a
kis putrijuk környékén.Hiszen akkoriban még egy nyavalyás kőbányájuk vagy
családi szőlőbirtokuk sem volt bizony... Néha még Viktor anyjának is leesett
néhány saller és koki Viktor atyjától. De hát Felcsúton, Középcsúton és
Alcsúton is úgy tartották, hogy a lopott, sikkasztott...akarom mondani
elprivatizált pénz számlálva, asszony pedig verve jó...
Így cseperedett és okosodott a kis parasztlegény, mígnem egy szép napon
így szólt atyjához, az öreg párttitkárhoz: -"Édesapám elmennék én
Budapestre, oszt´ beiratkoznék a jogi egyetemre, hátha mégis lesz belőlem
valaki!"
-"Menjél csak fiam, legalább végre nemcsak a felcsúti focipályán
legénykedsz majd!" Így az öreg. -"Anyád majd csomagol majd egy kis hamuba
sült pogácsát, meg jóféle házi-pálinkát vagy megkontyolom ízibe." Oszt" így
is lett. A legényke anyja megsütötte és kis, narancsszín batyuba kötötte
Viktor pogácsáját, no meg a finánc sem látta pálinkáját és a KISZ
tagkönyvét. A felcsúti parasztlegényke pedig elindult...
Előbb katonának állt, aztán meg ment-mendegélt, amíg csak a III/III-as,
sűrű, sötét erdőbe nem ért... Aztán a beszervezés után, az új barátaival
együtt mendegélt szépen tovább. Hát egyszer csak találkozott egy rettenetes,
habzó szájú, borzalmasan-borzas, nagy bajuszú szörnnyel, aki éppen vért
ivott. Két nap és három éjjel küzdöttek egymással. Na ez lett később a
parasztlegényke legfőbb bizalmasa, sőt házelnök is... Onnantól már együtt
mentek mindenhova... Szörnyű egy látvány volt.
Egyszer csak találkoztak egy öreg emberrel. A parasztlegény rákiáltott: -"Hé
öreg. oszt´ melyik út vezet a hatalomba?" Mire az öreg így válaszolt: -"Baszdmeg
fiam, te akkora paraszt vagy, hogy még köszönni sem tudsz???" Ki is küldte
inkább ízibe a messzi Angliába, egy kis jó modort tanulni. Na ez volt a
Soros Gyuri bácsi...
De biza a kis parasztlegénynek nem tetszett a messzi Anglia. Mindig esett
az eső és mindenki csak kinevette, hogy mekkora egy bunkó, ráadásul pedig
felcsúti tájszólásban löki a demagóg szövegeit. Kigúnyolták a narancsszínű,
kifordítható szűröcskéjét is. Úgyhogy inkább hazajött...a keserves úristenit
ennek a döntésének.
Hazajött hát a parasztlegényke, bár még mindig nagy bunkó volt szegényke.
Méghozzá egy erőszakos, gátlástalan, demagóg, elvtelen és antidemokrata
bunkó, a legrosszabb fajtából.
Oszt´ ahogy hazaért, egyből meglátta Simicskát, Josip Totot és Kaya
Ibrahimot is. Meg a mesebeli kerek-erdőt... akarom mondani az Ellenzéki
Kerekasztalt. A többit meg már tudjuk és a saját bőrünkön érezzük... Mind több
és több barátja lett a felcsúti legénykének. Kesztyűbáb Pali, Kiflitolvaj
Gabi, Főcenzor Marcsi, Szájtátó Peti, Audis Jancsi és persze a hírhedt,
debreceni, forint-bedöntő betyár, a Nyilatkozó Lali. Olyanok voltak már a
végén, mint egy nagy, szicíliai család...
Addigra már a legényke - aki pedig annak idején csupán egy rongyos, ámbár
remekül forgatható köpönyegben érkezett - is olyan gazdag lett, hogy még az
atyjának is meglett végre a hőn óhajtott kőbányája. Azóta is vígan
bányászkodik, egy természetvédelmi terület kellős közepén. A családnak is
bőven jutottak ingatlanok és svájci bankszámlák is...
Lett is aztán nagy dínom-dánom, folyt a jövedéki adó nélkül főzött
házi-pálinka, Gripenek hasították a kék eget, Ezüsthajó úszott a Dunán
(mindjárt a Szent Korona után). A nagy mulatozásban még a pártház is
elveszett, az APEH szerverek meg mind összetörtek. A nyugdíjakat is mind
ellopták, a közpénzeket szétosztogatták (persze csak családon belül) a
NENYI-ket meg mind kirakták, nekünk. Aki meg nem hiszi, az járjon utána vagy
pattanjon fel egy döglött, dakota lóra. Oszt´ Happy End.
Boldogan éltek, loptak, hazudoztak és bányászkodtak, amíg a demokraták le
nem váltották és el nem számoltatták őket. Na ez lesz majd az igazi happy
end.
Ha a Btk. módosítás, a szájkosártörvény és a TEK nem jött volna, az én
mesém is tovább tartott volna...
...álmodjatok szépet, jó éjszakát gyerekek!
